Gyertyaszentelő

Jeles, bár napjainkban jobbára elfeledett nap a mai: Gyertyaszentelő Boldogasszony napja. A katolikusok ma ünneplik, hogy Mária, a régi zsidó hagyománynak megfelelően, Jézus születése után negyven nappal bemutatta gyermekét a jeruzsálemi templomban, ő maga pedig átesett a szokásos megtisztulási szertartáson. Az eseményen jelenlévő agg Simeon Jézust a nemzeteket megvilágosítójának nevezte, és ennek nyomán a gyertya hamar a megváltó jelképévé vált. A katolikus templomokban ma szentelik az elkövetkező évben használandó gyertyákat. A legtöbb katolikus család maga is megszenteltette ilyenkor az otthon használatos gyertyáit. Ezeket aztán féltve őrizték a komódban, vagy szalaggal díszítve a falra akasztották, és csak vihar idején, vagy beteg, haldokló mellet gyújtották meg. Régen szokás volt a még kereszteletlen újszülött mellett is szentelt gyertyát égetni, hogy a „pogánykát” a gonosz, rossz szellemek ki ne cseréljék - azaz a szentelt gyertyák a bölcsőtől a koporsóig elkísérték a hívő embert.

Kyndelmisse

Bár Dánia nem katolikus ország (a lakosság 95 %-a lutheránus), és Gyertyaszentelő (Kyndelmisse) 1770 óta nem hivatalos egyházi ünnep, a speciális, február másodikai gyertyafényes istentiszteletek máig népszerűek. Egy újabban terjedő szokás szerint ilyenkor keresztelik azokat, akik tavaszi konfirmálásukra készülnek, de gyermekként nem estek át a keresztségen. Február másodika nemcsak a katolikus egyház életében, hanem a néphitben is kiemelt szerepet játszott Európa szerte. Ma telik el a tél első fele, és számos megfigyelés szerint sok helyen gyakran éppen február 2.-a az év leghidegebb napja. Számmágiától sem mentes ez a nap: ma van az év 33. napja, és még 332 (szökőévben 333) nap van hátra az évből. Régebben a dán gazdák ilyenkor vették számba, mennyi takarmányuk volt még az állatoknak. Ha az ősszel elraktározott takarmány több mint a felét elhasználták, akkor a tél további részében takarékoskodniuk kellett.

Időjóslás, termékenység
Miként Magyarországon, Gyertyaszentelő napjához Dániában is számos időjósló hiedelem, népszokás fűződik. Hóesés, illetve heves szél korai tavaszt ígér, míg az enyhe, tavaszias idő a mai napon a tél visszatérését vetíti előre. Ez a hiedelem persze a magyar folklórból is ismert: "Gyertyaszentelőkor, ha esik a hó, fúj a szél, nem tart sokáig a tél." Közismert a medvével való időjóslás is: ha a barlangjából előbújó medve ma meglátja az árnyékát (azaz jó az idő), akkor még 40 napig tart a tél. Gyermekkoromból emlékszem: ilyenkor a TV híradó stábja rituálisan ellátogatott a budapesti állatkertbe, hogy szóra bírja a szerencsétlen, jobb sorsra érdemes medvéket.

A puszta megfigyelésen kívül ezen a napon gyakran próbálkoztak a természet aktív befolyásolásával is, különféle termékenységi rituálékon keresztül. Dániában például szokás volt a gyümölcsfákat nyírfavirgáccsal megcsapkodni, de elterjedt volt a rituális szántás szokása is.
Korábbi, a Camphill mozgalomban eltöltött életemben ezen a napon gyertyát öntöttünk egy földbe vájt üregbe. Ez a szokás jelképesen egyesítette magában a jeles nap két legfontosabb aspektusát: a tavaszt jelképező gyertyaláng egyúttal termékenységet, energiát is sugárzott vissza a kimerült talajba.

És hogy mit jósol a mai dániai időjárás a tavasz érkeztéről? Nos, hónak nyoma sincs, de metszően hideg szél fúj, azaz talán bizakodhatunk, hogy a tél már nem húzza sokáig.