Ezen a héten újabb történelmi mérföldkőhöz érkeztünk: először vittük ki Trisztánt a szabadba a saját lábán. Tulajdonképpen már korábban is megtehettük volna, hiszen egy ideje már elég magabiztosan menetel, de igazi cipő korábban még nem volt a lábán, no meg az időjárás sem volt az igazi.
De most végre sor került az első rendes sétákra. Kedden Ane-vel ballagott le a sarki boltba (útközben be-be nézve minden lépcsőházba, illetve végignyalva minden biciklit), ma pedig rajtam volt a sor. Körbejártuk a háztömbünket (illetve körbeszaladtuk, mert alig bírtam vele lépést tartani), aztán meg még vagy húsz percig bogarásztunk a ház előtti füves sávban. Abban sajnos nem sikerült teljes egyetértésre jutnunk, hogy meg kell-e kóstolni minden kavicsot és a száraz falevelet, de szerencsére a kutyaszart sikerült elkerülnünk. Amire a különösen büszke vagyok: egész idő alatt csak egyszer esett orra. És amíg Trisztán rohangált, én jórészt csak álltam ott elérzékenyülve, annyira emocionális élmény volt először látni őt szabadon a nagyvilágban.
További filmek itt.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése