Vonaton

Pár hónapja írtam az új dán IC4-es vonatok kálváriájáról, és hűséges olvasóim valószínűleg azóta várják a folytatást. Nos, nem kell tovább várniuk. A vonatok ügyében ugyan még nem történt érdemi változás (azaz az olaszok még mindig csak néhány szerelvényt helyeztek üzembe), ám van szerencsém beszámolni róla, hogy tegnap végre én is kipróbálhattam az új IC4-est. Véletlenül fényképezőgép is volt nálam, úgyhogy szerény vizuális ízelítőt is tudok nyújtani.

Hogy milyen volt az új vonat? Nyilván sokkal tisztább, mint a régiek, és az ülések is sokkal kényelmesebbek, plusz mindegyik alatt van konnektor, ami nem rossz, ha valaki számítógépen dolgozgat. Az is örvendetes, hogy az ember nem süketül meg, ha éppen a hangszóró alatt ül, és több a csendes kupé, no meg több hely van lábnak, csomagnak. De ha igazán belegondolok, ez is csak egy vonat, mint a többi. Feltehetően e miatt a langyos hozzáállás miatt nem lesz belőlem soha a vonatok igazi szerelmese.

Amúgy az én személyes próbautam csak egy átlagos, azaz műszaki galibákkal tarkított út volt az IC4-esek fordulatokban gazdag életében. Indulás után pár perccel bejelentették, hogy az utasoknak Århus-ban át kell szállniuk, mivel két kocsiban nem működik a fűtés. Az érintetteket azzal vigasztalták, hogy Århus után egy ugyan ilyen modern IC4-essel utazhatnak tovább. Újabb félóra elteltével aztán bemondták, hogy vonatcsere lefújva, mivel a másik szerelvényen meg a WC-k nem működnek. Az persze hozzáállás kérdése, hogy WC vagy inkább fűtés nélkül tölt-e valaki szívesebben négy órát a vonaton; a DSB ezúttal az utóbbi megoldást választotta.

A tegnap tapasztaltak alapján engem nagyon meglepne, ha májusig az olasz technikusok ki tudnák küszöbölni az IC4-esek minden hibáját. Akkor pedig lejár a DSB által nekik nyújtott ultimátum, és a dán vasúttársaság visszamondja a szerződést. Addig még remélem, lesz alkalmam párszor élvezni az új vonatot, aminek persze előfeltétele, hogy melegen legyek öltözve, és indulás előtt felkeressem a pályaudvari WC-t.